A ciklodextrinek 6, 7 vagy 8 glükopiranóz egységből álló ciklikus oligoszacharidok, amelyeket általában α-, β- vagy γ-ciklodextrinnek neveznek. Ezek a vegyületek merev, fánk alakú szerkezettel rendelkeznek, így természetes komplexképző szerek. E vegyületek egyedi szerkezete a szomszédos glükopiranóz egységek C2- és C3- hidroxilcsoportjai közötti intramolekuláris hidrogénkötésnek köszönhető stabilitásuk. A molekula tórusz alakját veszi fel, ahol a C2- és C3-hidroxilcsoport a nagyobb nyílás körül, a reaktívabb C6-hidroxil pedig a kisebb nyílás körül helyezkedik el. A C6-hidroxilcsoportok a hidrogénkötésű C2- és C3-hidroxilcsoportokkal szembeni elrendezése az oxigénkötéseket az üregen belüli közvetlen közelségbe kényszeríti, ami elektronban gazdag, hidrofób belső térhez vezet. Ennek a hidrofób üregnek a mérete a ciklodextrint alkotó glükopiranóz egységek számának függvénye.
A természetes ciklodextrinek oldhatósága nagyon rossz. Hidroxipropil-csoport β- Ciklodextrint a β- állítják elő. Ezt úgy nyerik, hogy hidroxi-propil-csoportokat visznek be a ciklodextrin molekulaszerkezetébe. Szerkezetileg hidroxipropil β- A ciklodextrin molekulákban egyes hidroxilcsoportokat hidroxipropilcsoportok helyettesítenek. Ez a szubsztitúció hatással lesz a ciklodextrin molekulák tulajdonságaira, beleértve oldhatóságuk növelését és más molekulákkal való kölcsönhatásuk megváltoztatását.
A gyógyszerkészítményekben,hidroxipropil-β-ciklodextrináltalában oldószerként, stabilizátorként és gyógyszerhordozóként használják a gyógyszerek oldhatóságának és biológiai hozzáférhetőségének javítására.
